Lehetőségek

2024.10.27

Ha folyamatosan aktivált állapotban van az idegrendszered, egyszerűen képtelen vagy meglátni a lehetőségeket.

Óhhh... igen, én is ismerem ezt a helyet, sokszor jártam ott. És még előfordul, hogy idetévedek…

Az idegrendszerünknek Steven Porges polivagális elmélete szerint alapvetően két aktívált és egy kiegyensúlyozott működése van.

A szimpatikus (üss vagy fuss) és a kétféle paraszimpatikus.

Igen, kétféle.

Mert a lefagyásként ismert idegrendszeri válasz is paraszimpatikus.

És amikor lefagyásról beszélek, nem kell feltétlenül az állatvilágból is ismert mozdulatlanná dermedésre gondolni (bár történik olyan emberekkel is, például egy baleset következményeként, sokkos állapotban).

Van, aki az egész életét egy félig-meddig lefagyott állapotban éli. Ez az ún. funkcionális lefagyás. Ő is működik. Talán külső szemmel nézve kifejezetten jól is működik és sikeres.

De valahogy nincs ott a saját életében, nincs ott a történések ízében, illatában, érintésében, a pillanat lélegzetében.

Mind a szimpatikus, mind a lefagyásos paraszimpatikus állapotra jellemző ugyanis, hogy -bár a testi tünetek abszolút eltérőek - a szervezet alapvetően "túlélésért" küzd. Persze nem fizikai értelemben, de ugyanazokkal a tünetekkel, mint amikor a kardfogú tigris kergette valamelyik ősünket.

Egyik ilyen állapotban sem vagyunk igazán a testünkben, és ha nem vagyunk a testünkben, nem vagyunk a jelenben sem.

Az testünk, az agyunk ilyenkor alapvetően folyamatosan a "veszély", azaz a stressz forrására fókuszál, és minél inkább arra fókuszál, annál stresszesebb lesz. Így feláll egy ördögi kör és a szervezetünk - a megküzdési stratégiájától függően- méginkább dühös, menekülő, vagy lefagyott/ disszociált stb. állapotba kerül.

És most nem biztos, hogy népszerű leszek, de ez az oka annak, hogy a túltolt légzések, dühlevezető gyakorlatok nem mindig hoznak tartós változást. Ezek akkor működnek, ha közben időről-időre visszacsekkolsz a testedbe.

Ha aktivált állapotban vagy- amire nem is biztos, hogy van figyelmed, nehéz észrevenni bármit, ami jó érzést okozhat.

Akár egy picike jó érzést a testünkben, akár egy finom étel ízét, akár egy szép színes őszi falevelet. 🍂🍂🍂

Még kevésbé vagyunk képesek észrevenni az élet által kínált lehetőségeket.

Ezért- többek között - az agyunk retikuláris, más néven hálózatos rendszere, azaz az éberség és a figyelem szabályozását végző rendszer felelős. Az agytörzsben helyezkedik el, és aktivitása létfontosságú a tudatosság fenntartásában. A retikuláris aktiválórendszer egyfajta telefonközpontként működik a tudatalatti elme és a tudat feletti elme között. Felfogja, hogy mi az, amire fókuszálunk, és arra készít egy szűrőt, amin keresztül csak azokat az információkat engedi be, amiről úgy gondolja, hogy fontos számunkra. Azaz, ha valami általunk fontosnak vélt dolgot táplálunk a tudatalattidba, a retikuláris rendszer ahhoz igazítja az érzékelésünket. Tehát ha stresszesek vagyunk, ha aktivált az idegrendszerünk, akkor ahhoz fogja igazítani az érzékelést.

Ha pedig kiegyensúlyozottabb állapotba kerülünk, akkor a stresszt okozó helyzet megoldásait is segít megtalálni. Vagy akár "a" nagy lehetőséget is. Mert ilyenkor az agyunk rektikuláris rendszerének szűrője nem a veszély vagy a stressz forrásaira lesz állítva.

Ha kíváncsi vagy olyan könnyű, a hétköznapi életedben jól beépíthető eszközökre, akkor olvasd el ezt a blogbejegyzést.

Érdemes ezeket az az eszközöket használni, mellette pedig eljönni egy jó Nonlinear Touch kezelésre, ami a központi idegrendszert körülvevő, tápláló folyadékrendszert (is) harmonizálja, ezzel támogatva a test és az idegrendszer kiegyensúlyozott működését.